Az Újpest-Újvárosi Református Egyházközség tagjai gyakran találkozhatnak Prém Margit nevével, hiszen a hívek – több mint 70 évvel ezelőtt – az Attila utcai gyülekezeti teremben elhelyezett márványtáblával emlékeztek meg róla és szüleiről.

Érdeme, amelyért nevét kőbe vésték, nem más, mint hogy újpesti házát végrendeletében a református egyházra hagyta. Az Attila utca 118. (korábbi számozás szerint 90.) szám alatti házat – dr. Gyökössy Endre lelkipásztor irányításával – a gyülekezet tagjai, köztük Prém Margit sógora, Fröhlich Ferenc, az Újpest-Újvárosi Református Egyházközség főgondnoka, valamint unokaöccse, Bánóczy Ferenc építész alakították lakóházból egyházi épületté.

Prém Margit egész pályáján a református Skót Misszió jelmondatának szellemében cselekedett. „How to do good? – Hogyan tegyünk jót?” – így szól a közösségi gondolat, amelyet élete végéig magáénak vallott. Nemcsak az újpestieknek adományozott, hanem szeretetével, emberségével az embertelenség éveiben nagyon sok budapesti és vidéki gyereknek nyújtott menedéket. Pályájának csúcsán, az 1940-es években a református Skót Misszió Vörösmarty utcai polgári iskolájának igazgatójaként zsidó diáklányok százait vette fel, hogy iskolájának falai között megóvja őket a kirekesztéstől és bántalmazástól.

Humanizmusa, erkölcsi tartása, segítőkészsége és derűje Prém Margitot nem csupán pedagógusi pályáján, hanem egész életútján elkísérte. Iskoláját, tantestületét rendkívüli képességekkel vezette egy olyan történelmi korban, amikor a gyerekek csupán a származásuk miatt is életveszélybe kerülhettek. Ő maga Újpesten nőtt fel, ott járt iskolába, és miután elkerült a városból, azt követően is rendszeresen tartotta a kapcsolatot a helyi egyletekkel, alapítványokkal, és számos teendője mellett látogatta az Újpesti Szegény Gyermekkórház kis betegeit.

E kötet Prém Margit pályaképét rajzolja meg.